Hogyan kell megszelídíteni a magas vérnyomást jóddal.

I A hír reggel jött, kenyérpirítás közben találta. Iza küldött nekik harmadéve valami ügyes kis gépet, amelynek elektromos huzalkái közt halvány rózsaszínűre pirultak a kenyérszeletkék; ő forgatta, nézegette egy darabig, aztán dobozostul berakta a konyhaszekrény aljába, és nem vette elő többé.

Nem bízott a gépekben, voltaképpen olyan hétköznapi és megszokott valamiben sem bízott, mint a villany. Ha pár órára rövidzárlat keletkezett, vagy a vihar megrongálta a vezetéket, leemelte a pohárszék tetejéről kétágú, réz gyertyatartóját, melyben folyton készen várták a villany kihunyását a gyertyák, behozta a konyhából, s míg átlépegetett az előszobán, úgy tartotta feje fölött a lángvégű ágacskákat, mint valami szelíd, vén szarvas az agancsát.

A kenyérpirító gondolatát se tudta megszokni; hiányzott volna a guggolás, a tűz, a parázs különös, eleven szervezethez hasonló lihegése. A zsarát színének folytonos változása mindig valami sajátságos elevenséggel ruházta fel a szobát; ha égett hogyan kell megszelídíteni a magas vérnyomást jóddal tűz, úgy érezte, akkor sincs egyedül, ha kívüle senki sem ül a lakásban.

Most is ott kuporgott a sámlin a nyitott kályhaajtó előtt, s mikor Antal becsöngetett, hirtelen nem tudta hova tenni, hát magával vitte az előszobába a miniatűr szigonyt, amelyen a kenyérszelete pirult. Antal először csak ránézett, aztán megfogta a karját, s ez a suta mozdulat, mellyel megérintette, elárulta, mit nem akar kimondani.

Az öregasszony szeme telefutott könnyel, ám a cseppek nem buggyantak elő, mintha valami különös, makacs erő kiegyensúlyozta volna őket a szemhéjak peremén.

A két kis szoba közül csak a belsőben fűtött. Mikor bementek, az öregasszony visszaereszkedett a sámlira, Antal a kezét melengette a kályha oldalán. Nem beszéltek, de tökéletesen értették egymást némán is. Aki van, az ma hajnal óta már nem azonos azzal, akit ismertél. De azért kiviszlek, mert ehhez is jogod van, ehhez a senkihez.

Mindig szatyorral járt a klinikára, abban vitte ki Vincének, amit kért, vagy ő jónak látott: zsebkendőt, piskótát, a citromait. A háló szemein át most is átragyogtak a sárga gömbök.

Azt hiszi, ha azt mutatja az enyészetnek, hogy nem fél tőle, elriad a halál. Azt hiszi, ha citromot visz apának, még életben találja.

Karon fogta, úgy vezette le. A fásszín ajtaja nyitva, a küszöbön sáros hótaraj, mögüle, mint valami mellvért mögül, kileskelt Kapitány. Hallatszott, amint a szalmával győzködik, megint szétrúgta a fészkét. Az öregasszony nem nézett a szín felé, karja hirtelen merev lett, a lélegzete szaporább. Kapitány fekete. Most nem szabad feketét látni, csak fehéret. Még alig múlt hét, úgy látszik, végét járja az öregúr.

Kár érte, csendes kis ember volt, türelmes, mindig mindenkit előreengedett, férfit-gyereket egyaránt, utolsónak nyújtogatta a tejeskannáját. A lányok imádták, mert nyaranta virágot hozott nekik a kertjéből, mikor meg a hideg beállt, sült tököt, teát.

Hát ez is megy már, szegény. Majd siratja a lánya, mi pénzt hazaküldött az neki havonta Pestről, mesélte a postás. Ugyan hova tette a szemét Antal, hogy elvált tőle, pedig amúgy az se rossz ember, dicsérik, adjhipertónia gyógyszere kezelt. Az öregasszony is Izára gondolt, mikor beszálltak a taxiba a cukrászda előtt. Sikálta a kezét a fürdőszobában, azzal a lassú, türelmes orvosi mozdulattal, amelyet még medika korában megszokott.

Ő hirtelen leereszkedett a kád szélére, mert elsötétült előtte a világ, belekapaszkodott a fürdőkályha csapjába, de aztán tüstént fel is pattant, és kirohant az előszobába, mert meghallotta Vince hangját. Nem tudott válaszolni, nem jutott eszébe semmi. Iza mentette meg, aki kilépett mögötte, s felmutatta izmos, fehér ujjait.

Ha nekem olyan kevés gyomorsavam volna, mint magának, nem ugrálnék annyit, hanem enném a pepszint. Az öregasszony tudta, hogy Vince gyanakszik. Vince, amióta különös, vad fájdalmai elkezdődtek, és fogyni kezdett, gyanakvó lett, fülelő, és folyton lesben állt, hátha elkaphatna egy hangfoszlányt, s megtudná végre, mért gyöngül egyre, s mi a magyarázata annak a sajátságos, tüzes kínnak, amelyet egyre gyakrabban érez.

Nem jön maga is? Vince akkor már mosolygott, s büszkén szemlélte pipaszár lábát: még kinézik belőle, hogy eszpresszóba jár. Ingatta a fejét, Iza legyintett, azt mondta, nem bánja, úgyis csak a nőket bámulná. Kapta a magas vérnyomás szoptató anyák kezelése, s mint gyerekkora óta mindig, ha elment hazulról, odabökött homlokával apja szép, domború homlokához.

Vince imádta Izát, kettőjük párbeszéde mindig enyelgő volt, egyáltalán nem olyan, amilyet valaha apa és lánya között hallott. Baráti volt, testvéri, cinkos — isten tudja, milyen.

AMIT ESZEL, AZZÁ LESZEL

Az eszpresszóban egyikük se nyúlt a kávéhoz, csak nézték, forgatták a párabefutotta pohárkát. Iza arca fehér volt. Hagyok itt pénzt, mindent vegyél meg neki, minden hülyeséget, amit csak kíván.

De milyen következményekkel jár az, ha vágyaink valóra válnak? A nyári napforduló bűbájos éjszakája számos művészt megihletett, Shakespeare Szentivánéji álom és Gogol Szent Iván éj mellett többek között August Strindberget is. A Julie kisasszony színházi klasszikus, ezúttal azonban az inkább színésznőként ismert, 76! Bár a történet az év legrövidebb éjszakáján játszódik, ez a néhány óra a film három szereplőjének életében mindent véglegesen — sőt, végzetesen — megváltoztat.

Ne spórolj, anyám! Szólt a zene, ő hirtelen úgy érezte, mintha hóhér volna Izával együtt, és itt a piros függönyök árnyékában valami irtózatos dolgot cselekednének. Hogy Vince három hónap múlva nincs, hogy ő most tudja, hogy majd nincs, úgy hatott rá, mintha rab volna Vince, halálraítélt, s most közölték volna vele a kivégzése óráját. Nem merte megkérdezni, biztos-e a Dekker diagnózisa; Dekker, tudta Izától és tudta Antaltól, sose tévedett.

• Ez különösen fontos most, a XXI.
• AMIT ESZEL, AZZÁ LESZEL - PDF Free Download
• Gyógyszer magas vérnyomás megelőzése
• MInden élménnyel több leszel itthon.
•  Итак, вы хотите продать ключ, имеющийся в вашем распоряжении.

A zene erősödött, szerelmesek néztek egymásra, a pincérlány megkérdezte, parancsol-e habot. Iza mondta helyette, hogy igen. A hab kemény volt, túl édes. Elejtette, míg a kávéjára tette, zavartan, bűntudatosan kaparta fel az abroszról. Iza mindig ilyen nyugodtan, komolyan szólt hozzá, ha valami utasítása volt a számára. Azt érezte, felvisít, lesodorja a habot — persze nem tette, ereje se volt hozzá, de nem is merte volna, csak egy pillanatig vágyott rá; az öregasszonynak nem voltak ilyen hisztérikus megnyilvánulásai.

Csak annyit kérdezett: — Ugye hazajössz? Iza orvos, és Iza a gyerekük, és amióta él, mindig mindenben segített.

•  - Три - это простое число.
• Téli Katalógus by Tibor Drapko - Issuu
• Meditáció a magas vérnyomás kezelésére
• Пожилой уборщик наклонился и выключил мотор.
• Но мне она неизвестна».

A lány nagyot nyelt, erőszakosat, mintha a kávé, melyet végre a szájához emelt, tömör lett volna, nem folyadék, s azt mondta: — Nem jöhetek. Értette a gondolatát, és azt is érezte, igaza van. Még ha szabadságot kaphatna is, vagy akár csak gyakrabban lejönne, mint szokott, Vince megütődnék, keresné az okát, kitalálná, amit nem szabad.

Iza mindig meghatározott időben érkezett, havonta egyszer, vagy hogyan kell megszelídíteni a magas vérnyomást jóddal, születésnapra, házassági évfordulót ünnepelni.

Nem jöhet, persze hogy nem, egyedül kell maradnia Vincével és azzal az iszonyú titokkal, hogy Vince meg fog halni. Ezen Iza ígérete sem enyhít, hogy Antal majd mellettük lesz és segít. Antal nem Iza. Ömölni kezdett a könnye, nem látta, inkább csak érezte, hogy a szomszéd asztal mellől nézik.

Iza nem próbálta csendesíteni, csak megfogta a kezét. Belekapaszkodott a lány hideg, gyűrűtlen ujjaiba. A taxi kopasz platánok között futott, a Sándor utcán nagy, lebegő plakát hívta fel a figyelmet valami táncos mulatságra.

Antal hátranézett a sofőr mellől, mikor meghallotta a sóhajtását. Az öregasszony nem felelt a szemének, köhögött, elfordította a fejét, az utat nézte, a tollászkodó varjakat a fasorban. Antal jó hozzá, Vincéhez is jó volt, és Antalt valamikor nagyon szerették. De Antal elhagyta Izát, és ezt nem lehet sem elfelejteni, se megbocsátani. A folyosón ontották a meleget a radiátorok. A levegő száraz volt, felmosórongyszagú. A portás maga nyitotta ki nekik a liftajtót, s ennek még ebben az iszonyú órában is örült, mert a portás mosolya Iza és Antal közös védelmét jelentette.

A folyosó könyökében levő kis szalonban ültették le; míg Antal elment a professzorért — Dekker utolsó esztendejét töltötte a klinikán —, kirakta és berakta a zsebkendőket meg a citromot a szatyorba.

Bejegyzés navigáció

Irtózott a gondolattól, hogy idegennel tárgyaljon, de erőt vett magán, tudta, hogy ez a találkozás nem neki szól, nem is Vincének — a klinika udvariassága Izát tiszteli meg. Antalnak, legbelül, nem hitte el, hogy hogyan kell megszelídíteni a magas vérnyomást jóddal vége.

Vérnyomás problémák – az elkerülés tünetei

Ám mikor Dekker megjelent a folyosón, és felé tartott, a szatyor hirtelen húzni kezdte a karját, mintha ólom volna benne, nem citrom. Dekker professzor volt, s amit az arcán látott, válaszolt kimondatlan, rettegő kérdéseire. Iza később kikérdezte, mit beszélt a professzorral. Megpróbálta összekeresgélni magában a mondatokat, de nem ment.

1. Betegs̩gek k̦vei РAmazing Crystal
2. Fejlett kezelések a magas vérnyomás ellen
3. Nőileg - II. évf., 6. sz., június by NŐILEG MAGAZIN - Issuu
4. A magas vérnyomást vízhajtókkal kezelik
6. Milyen gyógyszert szedjen folyamatosan magas vérnyomás ellen
7. Огонь приближался к вершине.

Csak az érintésre emlékezett, hogy Dekker a vállára tette a kezét, s erre is csak azért, mert lerázta magáról a jóakaratú ujjakat, s hirtelen valami vad elkeseredés fogta el, heves, ingerült ellenszenv, s azt gondolta Dekkerről, aki három hónap óta eget-földet megmozgatott a Vince érdekében, s a lelkét kitette volna, ha megmentheti, hogy gyilkos, s azt is: ez az ember ugyanannyi idős, mint az ő férje.

Mért ennyire ép? A különszoba ajtajában megtorpant. Antal azt mondta, Vince hajnal óta nincs magánál, s valószínűleg nem is lesz többé, átalussza magát odaátra. Ám ha ő belép, csak feleszmél talán; nem lehet, hogy negyvenkilenc esztendő testi-lelki összetartozása gyöngébb legyen az elmúlásnál.

 Csak rövid ideig szabad alkalmazni.

De mi lesz, ha mikor megérzi a közelségét, megszólal gyermekes, szelíd hangján, s számon kéri tőle azt, ami múlóban, a fájdalmakat és a tűnő életet? Vince imádott élni, koldusként, állástalanként, nyomorult betegként is a világ legnagyobb ajándékának tekintette a puszta létet, hogy a földön lehet, hogy reggel felébredhet, este lefekhetik, és hol szél fúj, hol nap süt, hol csendesen vagy erőszakosan csorog az eső. Akkor majd hazudik neki, utoljára, mint hazudott hónapok óta szakadatlanul.

Az öregasszony jobban félt attól, hogy Vince búcsú nélkül hagyja itt, mint hogy még egyszer teljes öntudattal ráveti rettegő szemét, s a kínok némasága vagy a porok előidézte fél szender után váddá vagy panasszá formálódnak a gondolatai.

Mikor beléptek, Antal egy székre dobta a kabátját, s az öregasszony most vette észre, hogy nincs rajta fehér köpeny. Így nem orvosnak érződött, csak családtagnak, ami pedig nem volt évek óta már. A szobában legelőször Lídiát látta meg. Az ápolónő hátrafordult az ajtónyitásra, felállt az ágy mellől, lesimította kötényét.

Nem köszönt hangosan, csak bólintott, s az egyedüli volt, aki természetesnek hatott ebben a természetellenes környezetben. Igazított egyet a Vince takaróján, aztán azonnal kiment, vissza se nézett az ágyra. Hát meg lehet szokni a halált?

Legutóbbi bejegyzések

Orra megnőtt tegnap óta, s hiányzott az orrnyergéről szemüvege nyomának vörös holdacskája. Jobban megnézte, s akkor rájött, hogy nem az orra nőtt meg, hanem az arca apadt el tegnaptól máig. Negyvenkilenc évig tudtam minden gondolatát.

Most nem tudom, mit visz magával. Hónapokon át ápolta nappal-éjjel, az összeroskadásig, most az érezte, voltaképpen nem is fáradt, elkezdene mindent elölről, ha hazavihetné akár így is, ahogy van, nyitott, szomorú ingében, melyről kiütközik furcsán magasabbra került mellkasa. Még tán el is bírná az ölében — mivé lett az a test!

Nem lett volna szabad elengednie maga mellől, Iza jót akart, mikor kihozatta, mindkettőjüknek jót, mégse lett volna szabad. Talán ha ő van mellette, ezekben a hetekben is, tovább él. Itt Lídia ápolta, az húzta naponta kétszer tisztába az ágyát, az látta el mindennel.

Betegségek kövei

Lídia pontos volt, türelmes, szíves, de vajon mókázott-e vele, hogy belediktálhasson valami ételt, bolondította-e, hogy nincs is semmi baja, csak vén, csitította-e elfúlt, panaszos szavát? Nem lett volna szabad kiengednie a klinikára!

Most aztán így megy el, öntudatlanul, búcsú nélkül. Odahajolt hozzá, megcsókolta. Vince homloka száraz volt, gyógyszerszagú. Leült mellé, megfogta a kezét. Déltájt benézett Dekker, és visszatért Lídia. Antal akkor már nem volt a szobában, észre se vette, hogy kiment.

Dekker csak egy pillanatig maradt, s azt hitte, Lídia is követi, de a lány nem mozdult, az ablakhoz húzódott, az ággyal egy vonalba, onnan figyelte őket. Zavarta az idegen pillantás, hátat fordított neki, aztán mihelyt nem látta, azonnal elfelejtette, hogy ő is ott van a szobában. Vincéből akkor már csak a haja élt, fehér sörénye, makacs fürtjei. Nem érzett fáradtságot, sem éhséget, és azt sem érzékelte, hogy telnek az órák, csak néha kiegyenesítette a hátát, mert fájt a görnyedéstől.

Délután Vince megszólalt. Azt hitte, megáll a szíve. Oly csendben volt idáig, olyan végtelen csendben, valami áthatolhatatlan, komoly némaság fogta körül, amelybe nem illett már semmiféle hang. Mikor megszólalt, megrezzent a teste, csukott pillái is megremegtek.

Odahajolt a szájához, hogy elfogja a fülével, mit lehel. Akkor már Lídia is ott volt, ketten füleltek, az odahajló fiatal arc láttára ingerült lett, ellenséges. Most gyűlölte Lídiát, tolakodónak érezte, lelketlennek. Lám Antal kiment, Dekker is, azokban van tapintat.